“Gimnáziumba???” - kérdezte az általános iskolai osztályfőnököm elképedve, amikor világossá vált számára, hogy gimnáziumba szeretnék menni. Reakciója tulajdonképpen jogos volt a közepes körüli osztályzataim után és félelme beigazolódni látszott, amikor a gimnáziumban, első osztályban 4 tantárgyból megbuktam, köztük matekból és történelemből…

De nem adtam fel! Újrakezdtem az első osztályt! Bár történelemből végig gyenge maradtam, matekból 4-es körül voltam, ami nem annyira rossz, ha azt nézzük, hogy előző évben megbuktam belőle. Változhat egy év alatt ennyit az intelligencia? - kérdeztem magamtól.

Leérettségiztem, de utána két évig hallani sem akartam az iskoláról. Utáltam a tanulást, úgy ahogy az az iskolában volt. De a tanulást sosem hagytam abba. Otthon a saját módszeremmel folyamatosan tanultam angolul és két év alatt el is jutottam odáig, hogy szeretek tanulni és hiányzik az iskola.

Persze kinéztem az egyik legerősebb egyetemet és elkezdtem felkészülni a felvételi vizsgára- az érettségim átlagával esélyem se volt bejutni.☺

A gimnáziumi bukásaim és a kettes történelem érettségi után a felvételi sikerült az egyik tárgyból 29 a másikból 28 pontot a 30- ból elérnem és így ott ültem a Budapesti Corvinus Egyetem padjaiban a sok elit gimnáziumból érkező hallgatóval együtt. Csak az érettségim 3-as átlagát kellett gondosan takargatnom, amikor mindenki körülöttem 4.9-es meg 5-ös átlagot írt be az adatlapra. Valóban nem voltam képes gimnáziumban megtanulni ezeket a tárgyakat, de a sokkal magasabb követelményű felvételit meg tudtam írni? Lehet, hogy a tanulási módszer és a motiváció sokkal többet számít, mint a képesség?

Egy másik alkalommal egy angol szóbeli vizsgát kellett letennem, hogy baby-sitter lehessek. Első alkalommal kedvesen közölte a vizsgáztató, hogy tanuljak még egy kicsit. Egy hónappal később visszamentem, gond nélkül letettem a vizsgát. A vizsgáztató megrökönyödve kérdezte, hogy mit csináltam az egy hónap alatt, hogyan tanultam, hogy ennyit tudtam fejlődni…

Jelenleg már németből is felsőfokú vizsgám van, és saját nyelvtanfolyamot indítottam, holott általánosban még csupa ketteseket szereztem…

Mi az, ami ennyit tud számítani? Mint egy hiperaktív és figyelemzavaros rosszcsont anyukája és mint egy nyelvtanár, nagyon fontos, hogy tudjam, milyen módszerekkel lehet másokkal is a tanulást megszerettetni és milyen módszerekkel lehet gyors sikereket elérni a tanulásban.

Ebben a blogban ezekre a kérdésekre keresem a választ.